2019. június 5. szerda
A már évtizedek óta kanonizált hermetikus irodalom híveinek szívesen ajánlom olvasásra Gustave Flaubert regényét, az Érzelmek iskoláját, amelyben napjaink politikai figurái is felvonulnak. Szerintem az Érzelmek iskolája ma is időszerű politikai regény. Az tiszta irodalomban gondolkodók azt kellene mondani, hogy Flaubert túl sokat politizál, hiszen szó esik benne a nepotizmusról, a politikai pártok sefteléséről, a karrierizmusról, a forradalom várásáról, a rendőrség brutális fellépéséről, a protekcióról, az illúziók elvesztéséről. „Ürítem ezt a poharat a mai rendszer teljes bukására, vagy mindannak a halálára, aminek a neve a kiváltság, monopólium felsőbbség, hierarchia, tekintély, állam”, szónokolja Sénécal a regény egyik szereplője, akit Fréderic tehetséges embernek, a jövendő Saint-Justjénak tartott. Sénécal végül állampárti lett. Napjainkba ezek a Sénécalok egyre inkább kisajátítják a közéletet. Ma már fel sem tudnám sorolni, hány Sénécallal találkoztam az elmúlt években. Mi több, az új Sénécalok túltesznek a francia író fantáziáján. Napjaink parlamentáris demokráciájában sok politikus úgy cserélgeti pártját, mint az alsóneműjét, miközben a politikai életben egyre fontosabb posztot tölt be. A demokrácia törékeny, írja két jelentős amerikai tudós (Steven Levitsky és Daniel Ziblatt: A demokráciák halála), s „bukását többé nem a tábornokok és a katonák idézik elő, hanem maguk a demokratikusan megválasztott kormányok”. Ezzel megnyílik az út az autokrata rezsim előtt. Évtizedeken át reménykedtem a demokráciában, most belátom, hogy az autoriter rendszerekhez szabad választásokkal kikövezett út vezet. „A demokrácia visszaszorítása – írja a két szociológus – napság a szavazófülkében kezdődik”