2019. március 30., szombat
Interjú a zágrábi Express részére. Darko Vlahović felkészült, jól megfogalmazott kérdésire nem egyszerű dolog válaszolni.
Évek óta tapasztalom, hogy a mai világban személyes élet a politika olcsó prédája lett. Hiába menekülne az irodalom a tiszta személyes élményekbe, végül is a pszeudoszemélyesben köt ki. Néhány évtizeddel ezelőtt a közéleti ember bukásáról írtam. Megbukott a közéleti ember, valami megszűnt létezni, ezért az irodalom a zárt személyes világokba való Nagy Menekülést választotta, azzal a reménnyel, hogy ott feltárhatja a hiteles létet. Csakhogy a modern világ a személyes világokat is feldúlta. Attól tartok e téren egyre baljósabb jövő elé nézünk. Yuval Noah Harari (21 lecke a 21. századra), napjaink népszerű történész figyelmeztetett: „…a tudósok, a vállalatok, a kormányok éppen azt tanulják, hogyan kell meghekkelni az emberi agyat”. A globalizált világ pókhálókra hasonlít, amely „korlátozza a mozgásunkat” és a legapróbb rezdülésünket is továbbítja a távoli célpontok felé. Az állam ellenőrizni fogja nemcsak azt, hogy mit mondunk és mit cselekszünk, hanem azt is, hogy mit gondolunk és mit érzünk. Többet fog tudni rólunk, mint mi magunk. Pár hónappal ezelőtt az Újvidéki napló 1991-2017 című könyvem újvidéki promócióján a Bulevar Booksban azt mondat, hogy a hatalom immár nem csak a szavazatunkért és a lojalitásunkért harcol, hanem a lelkünkért. Yuval Noah Harari fegyelmeztet arra, hogy a lelkünk ki lesz szolgáltatva. A digitális diktatúra lesben áll.