2019 március 25., hétfő


Naplójából kiderült, hogy Sinkó cseppet nem érzi jól magát Szabadkán. „Szabadka borzalmas város Rettenetesen gyűlölik itt az emberek – vagy másutt is? – akiről érzik, hogy több náluk.” Kosztolányit prózáját olvasva nem lep meg ez a sötét kép. Ezzel eszem ágában sincs felújítani a régi Szabadka-Újvidék vitát, hiszen Újvidéket, mint kulturális tényezőt a kisebbségi politikusok “sikeresen” leépítették. Emlékszem, a Symposion indulása idején volt is egy Újvidék-Szabadka vita, azt hiszem, Gerold László pendítette meg először. Nem vettem részt a vitában, mert azokban az években az újvidéki politikai elit viselkedése háborított fel, a Nemzetiségi elit kritikájában meg is neveztem az elitet. Sóti Pálon – Rehák Lászlón keresztül – Nagy Józsefig. Ki emlékszik már rájuk? Pedig abban az időben mindenhatók voltak. Közel fél évszázad múlva azonban nagyobb megértéssel szólok róluk. Megteremtették a magyar intézményrendszert, a Fórum Kiadóházat, amely manapság sorvadásnak indult, létrehozták a Magyar Tanszéket, amely – attól félek – végnapjait éli, kiépítették a magyar iskolahálózatot, amely manapság félelmetesen zsugorodik. Igaz, az egypártrendszer satujában éltünk, de ma is abban tengődünk. Sinkó lett a Magyar Tanszék alapító tanszék-vezetője, s ő nagymértékben lazította az egypártrendszer nyomorát. Az a baj, hogy manapság nem él köztünk olyan formátumú értelmiségi, mint Sinkó Ervin. Vagy vele is karaktergyilkosságot követne el a pártpolitika?