2018. december 6., csütörtök

Kezdődik a szélsőségek háborúja?  Robert Musil, az egyik esszéjében a következőket írta: Azok, akiknek számára a nemzet egyszerűen nem létezik, túlságosan megkönnyítik a maguk dolgát. De, akik nem ismerik a nemzetfelettiség eszméjét, ők is túlságosan egyszerű megoldást választanak.” A posztkozmopoliták, az identitásra koncentráló regények szerzői többé nem választhatják az egyszerű megoldásokat, tisztában vannak a nemzet létezésével, de jól ismerik a nemzetekfelettiség eszméjének kényszerét is. Egyik eszmét sem tagadják meg, egyszerre választják mindkettőt, hiszen egyre inkább kiderül, hogy ez képezi a mai ember drámáját: hontalanként bűntudattal keresi hazáját és nemzeti identitását a nemzetekfelettiség kényszerpályáján. Aki csak a nemzetben gondolkodik, boldog ember, mert gyökereihez van láncolva. A kozmopolita boldog vándor lesz, bármelyik reptéren kis bőröndjéből előveszi gyökereit és az egyetemesség mámorában otthon érzi magát. Aki azonban mindkettő drámáját ismeri, az mindenhová magával viszi a gyökereit, de sehol sem érzi magát otthon. A hontalanságban próbál magának új otthont teremteni.