2018. december 19., szerda

Meghalt Grendel Lajos. Utoljára Pozsonyban beszélgettünk, egy irodalmi estén léptem fel, ahol ő is megjelent. Arról diskuráltunk , hogy miért ragaszkodik Pozsonyhoz, közös a témánk ez, hiszen én Újvidékhez ragaszkodom ugyanúgy és ugyanazokkal a fenntartásokkal, mint ő Pozsonyhoz.  Akkoriban még erősen liberális szókinccsel élt, pár évvel később radikális nemzeti fordulatot tett. Sokan nem értették, mi történt vele. Sejtem, miről van szó, hiszen a pozsonyi beszélgetésünk során tett is erre utalást. Kiábrándította a pesti liberális írók értékrendi kánonja. Szemmel láthatóan a rendszerváltás után alábbhagyott az a nyitottság, az a teljességre törekvés, amelyet a nyolcvanas évek demokratikus ellenzéke – Konrádtól Esterházyig – beindított, Nem a kommunikáció, nem a közlés hiányzik, hanem a különbségek kánonjának megfogalmazása. Babits egykor joggal hívta fel a veszélyt a „helyi színek” túltengésére, de azt is kifogásolta, hogy az új erdélyi írók átlaga túlságosan színtelenül illeszkedik a mai pesti „nyugatos” kórusba. Tartok tőle, hogy Babits figyelmeztetése ma is időszerű.  Hiszem, hogy Grendel ezért fordult „nemzeti oldal” felé, ám ott sem találta meg azt, amit keresett. Egy azonban biztos, mindkét oldal tanulhatna Grendel Lajostól, szerencsére, néhány fiatalabb magyar író és kritikus felismerte a babitsi dilemmát..