2018. szeptember 7., péntek

Hallva a politikusok farizeus nyilatkozatait az „európai hagyományokhoz” való hűségről görög szívesen olvasom a görög drámaírókat. Például, Euripidészt. Milyen pontosan ábrázolja Euripidész Agamemnom és Akhilleusz sunyi és gyáva huzavonáját.  Egyedül Iphigeneia beszél világosan: „Apám tekints rám, íme itt vagyok,/ a testemet hazám üdvéért átadom,/  s Hellász egész földjének üdvéért, magam/ önként, hogy isten-oltárához vezessenek/ föláldozásra, ha ezt kérte ez ég szava.” Egy felétele van: „Legyen szerencsétek, ha rajtam áll, s legyen/ győztes csatátok, térjetek meg győztesen. / De hozzám egy se érjen Argosz harcosa: erősszívűen, csöndben nyújtom át nyakam.” Arra gondolok, hogy milyen könnyű másokat feláldozni!  A karrier kedvéért milyen sokan áldozzák fel évtizedes barátaikat. Azokat sajnálom legjobban, akik saját ifjúságukat, saját eszményeiket tapossák sárba a hatalom oltára előtt.