2018. június 30., szombat
Mikor térjek vissza a 68-ra, ha nem ebben az esztendőben? Vissza kell térnem erre a témára éppen most, amikor sorra megtagadják, Megtagadják, de nagyon leleményesen. Túl sokan hordják a 1968-as kitűzőt, miközben minden egyes kiejtett és leírt mondattal tagadják. Fájdalmas látni nemzedékemet, és az utána következő nemzedékeket, amint büszkélkednek a régi dicsőséggel, miközben megtagadták azokat az eszményeket, amelyek a „dicsőség” keretét alkották. „Mégpedig olyan lázadásról volt szó, amely szűknek nyilvánította a kapitalizmust is, a szocializmust is. (…) A mi kapitalizmusunk is még hosszú ideig undorító lesz és hamis, pontosan olyan undorító, mint amilyennek a marxista tankönyvekben olvassuk”, írtam 1998-ban, a kapitalizmus hajnalán, a ’68 harmincadik évfordulóján a Hatvannyolc című esszémben, amely olvasható a Pécsett kiadott Hontalan esszékben. Akkor sem vették tudomásul, ma pedig még annyira sem, holott igazából ma derül ki a régi sejtések igazsága. Felvirradt az új oligarchia, nem a „vörös” hanem a „fehér burzsoázia” napja. A Balkáni szépség, avagy a Slemil fattyújában írtam erről a “virradatról’, természetesen a helyi establishment-értelmiség hallani sem akar róla.