SIGN IN YOUR ACCOUNT TO HAVE ACCESS TO DIFFERENT FEATURES

FORGOT YOUR PASSWORD?

FORGOT YOUR DETAILS?

AAH, WAIT, I REMEMBER NOW!

Végel László

  • Magyar
  • Deutsch
  • English
  • Српски језик
  • Hrvatski
  • Home
  • Események
  • Naplójegyzetek
  • Szövegek
    • Próza
    • Tárcák
    • Mozgó világ
    • Via Kelebia
    • Újvidék
    • Tanulmányok
    • Cikkek
    • Drama
    • Esszék
    • Naplók
    • Etc
  • Kritikák
  • Interjúk
  • Könyvek
  • Bibliográfia
  • Életrajz
  • Gallery
  • Video&Audio
  • Kapcsolat

Naplójegyzetek – Fragmentumok – 2018. június 5.

by Végel László / szombat, 21 július 2018 / Published in Naplójegyzetek

2018., június 5., kedd
Egész nap a Temetetlen múltak. Ki sem mozdulok a lakásból.
Este átlapozom a mai Politikát, az egyik cikkíró értelmezi a népszámlálási adatokat. 2001-2012 között magyarok lélekszáma 40 ezerrel csökkent. A statisztika szerint van igy, valóságos adatok sokkal lesújtóbb képet mutatnának, hiszen a népszámlálók összeírták azoknak is nagy részét, akik több mint egy évtizede nem élnek itt és soha többé nem fognak visszajönni. Esetleg “hazajönnek” vendégeskedni vagy könyvet kiadni. A népszaporodás magyarok között rendkívül alacsony, olvasom. A bosnyákok és a romák lélekszáma továbbra is növekszik. A romák lélekszáma annyival növekedett, amennyivel a magyaroké csökkent. Mi lesz a magyar kisebbséggel, manapság a vajdasági közéleti kérdések közül egyedül csak ez érdekel. Az irodalmi élet, a pártpolitikák ez mellett eltörpülnek. Ha nem érezzük ezt a tragikus helyzetet, akkor csak mímeljük a politikát, a kultúrát, még az irodalmat is. Félek, rémképektől amennyire lehet, küszködöm ellenük, néha úgy vélem, a küzdelmes fuldoklás közben szembe kerültem az árral, s magamra maradok a sötét képpel. Ha fiatal nemzedék nem veti fel élesen a kérdést, mint egykor Fülep Lajos vagy Illyés Gyula az egykézés ügyében, akkor minden remény elveszett, viszont nem vádolhatom őket, ahogy hallom sokan már fél lábon Budapesten élnek, előbb leszámoltak a vajdasági múlttal, mint én. Azt sem zárom ki, hogy igazuk van. Jogok van a tisztességes életminőségre, a karrierépítésre. Egyébként is: Pesten kívül nincs élet. Irodalom sincs. Ezen a ponton találkoznak a nemzetiek és az urbánusok. A többi csupán sziszifuszi munka. Nagyon izgalmas, megrendítő és felesleges. Az is meglehet azonban, hogy az utóbbiban rejlik a kitartás szépsége.

What you can read next

Naplójegyzetek – Fragmentumok – 2018. január 11.
Szorongás, félelem, rettegés
A szerelem szikrája

Recent Posts

  • Đorđe Krajišnik o Balkanskoj krasotici

    Suvišan čovjekĐorđe KrajišnikOslobođenje, 9. de...
  • Slobodan Šnajder Advocatus diaboli kao drugo Ja

    NeNekoliko “nepočešljanih misli” uz...
  • 11158

    http://www.atv.hu/videok/video-20191011-huzos-v...

Categories

  • Deutsch
  • English
  • Српски језик
  • Hrvatski

Recent Posts

  • Đorđe Krajišnik o Balkanskoj krasotici

  • Slobodan Šnajder Advocatus diaboli kao drugo Ja

Végel László 1941. február 1-én született a királyi Jugoszláviában, Szenttamáson (Srbobran).

Regény- és drámaíró, esszéista. A hatvanas években foglalkozott irodalomkritikával, a nyolcvanas években pedig színházkritikával.

  • HOME
  • Bibliography
  • Biography
  • Books
  • Texts
  • Critique
  • Gallery
  • Contact
  • GET SOCIAL

© 2020. All rights reserved.

TOP