2018. május 12. szombat
Jókai úgy irt Dubrovnikról, hogy sosem látta. Csak leírásból ismerte.

2018. május 13., vasárnap
Az utóbbi években még a magántársaságokban is egyre kevesebbet hallom azt a szót, hogy szabadság. Azt a szót sem hallom, hogy elnyomás. Az írók szemérmesen kerülik ezt a szót, hogy szabadság, mintha az többé nem lenne fontos, a legtöbbjük s saját kis elefántcsonttorony romjai között rejtezkedik. Ez immár nem csupán az egyik vagy a másik politikai párt műve. Úgy tűnik, hogy többé a szabadság nem is érdekli a kiábrándult tömegeket sem. „Lezárult az 1989-es liberális ciklus”, írja Jacques Rupnik a Mozgó Világ májusi számában, amelyet az utazásom előtti utolsó pillanatban a bőröndömbe tettem a Nietzsche-kötet mellé. Rupnik diagnózisa pontos: szitokszó lett a liberalizmusból. Jól ismerem ezt a szókincset, felismerem beenne a tegnap mondatait, hiszen jól emlékszem azokra az időkre, amikor, a Jugoszláv Kommunista Szövetség 1971 után a szocializmus válsága idején a gazdasági életben kemény antiliberális programot hirdetett meg a sajtóban a kultúrában. Baloldali populista programmal próbálkozott kilábolni a válságból, voltak tisztogatások és voltak önkritikák, ám mindez nem segített, tovább mélyítette a nacionalizmusba és a háborúba vezető válságot. Miloševič bölcsőjét valójában 1971-ben kezdték ringatni. (…)