2018. március 26., vasárnap.,
Belgrádból Zágráb felé tartva, némi kerülőút árán meglátogat a zágrábi kiadóm, Seid Serdarević. Néhány szerzőjének Belgrádban volt irodalmi estje, s vett annyi fáradtságot, hogy kerülőutat tegyen. Őszre jelenik meg az újabb könyvem Zágrábban, éppen a Neoplanta, avagy az Ígéret Földje, s ezért kisebb sétát teszünk a városban, a néhai Neoplantában, hogy lássa regényem színtereit. Azonnal észreveszi, hogy hiányoznak a magyar utcatáblák, feliratok. Isztriáról említi, ott horvátul és olaszul írják ki az utcaneveket. Egyforma betűkkel! Mert a multikulturalizmus lényege az, hogy a különböző kultúrák egyaránt értékesek tehát egyforma nagyságú betűket használunk. Elvezetem a Művelődési Központ épülete elé, ahol óriásbetűkkel írjak ki szerbül az intézmény nevét, s egészen aprókkal a nemzetiségi nyelveken. Szemüvegemet kell elővennem, hogy kiböngésszem az intézmény nevét. Mi újvidékiek megalkottuk a multikulturalizmus „leghaladóbb” formáját: dicsekszem, a mikróbetűs multikulturalizmust, melyet csak az tud olvasni, aki rózsaszínű szemüveget hord. (…) Hazatérve olvasom a hírt, hogy tartományi koalíciós kormány, amelynek a VMSZ is tagja, javaslata szerint a Vajdaság Napját november 25-én ünnepeljük. Ezen a napon tartották meg Újvidéken azt a Nagy Nemzetgyűlést, amelyen döntöttek, hogy Vajdaságot a Szerb Királysághoz csatolják. Nem tudom, mi lesz a javaslat sorsa, azt sem tudom, hogy a VMSZ kihátrál-e a javaslat mögül, s arról sincs fogalmam, hogyan fogadja mindezt a VMSZ tagsága (….)