- október 4. szerda
Délelőtt Marko Špadijer társaságában Cetinjen találkozom Jankó Jumovićtyal, aki tegnap mondott le a kultuszminiszteri posztról, mert nem osztja a kormány politikáját Radmila Vojvodić a podgoricai egyetem rektorának leváltása ügyében. Nem vagyok járatos a montenegrói belpolitikában, ezért hallgatok, figyelek, tanulok. Újra ismerkedem az egykori Jugoszlávia utódállamainak hétköznapjaival. Egészen más Újvidéken olvasni a szerbiai sajtóban Montenegróról olvasni, és egészen más a helyszínen találkozni vele. A hely szellemét csak a helyszínen lehet megismerni. A lemondás oka erkölcsi, mondja Jumović. Tegnap ezt halottam több montenegrói újságírótól is. Nagy elismeréssel jelentik ki, hogy erkölcsi motívációról van szó. Magyarországon vagy Szerbiában nem találkoztam olyan esetekkel, hogy egy miniszter erkölcsi okokból távozik a tisztségéből. Utána séta Cetinjében. Megbámulom az egykori francia vagy orosz nagykövetség épületét. Az egykori főváros 10 000 lakost számlák. Viszont úgy tűnik, hogy legalább 30 000 lakja. A Marko Špadijer Cetinjéről szóló regénye (Bibliotekar) jut eszembe, amelyet a podgoricai utam előtt olvastam. Az ember Cetinjén arra van ítélve, hogy a történelemmel intim viszonyba kerüljön, írja. A legandák és a történelmi valóság közötti határvonal eltörlődött. Cetinje ebből a szempontból tényleg montenegrói paradigma. Intim viszony? Mit jelent ez számomra? Én inkább a történelem rabjának tartom magamat.
Este az Atlas Palotában sor kerül az irodalmi estemre. Aleksandra Vuković moderál, rokonszenvesen kérdez, úgy látom, hogy elejétől-végig elolvasta a Balkáni szépséget. Majd Matija Otašević készít interjút velem a Vrijeme című napilap részére. A végén televíziós beszélgetés Aleksandra Vukovićtyal. Utána fáradtan elballagok Marko Špadijer lakásában, ahol érdekes társaság gyűlt össze, többen is elmondják, hogy többé nem nézik a B92 tévét. Én sem, válaszolom.
