2017. szeptember 24., vasárnap
Délután a Savocában találkozunk Vladislava Gordić Petkovićtyal és férjével, Radoslav Petkovićtyal. Közérzetünk borús, de nagyon megörültünk egymásnak. Ők készülnek Rovinjba, a Mirko Kovač-napokra. Mi beszámolunk a zágrábi utunkról. Meglepett bennünket Zágráb barátságos hangulata, a város rendezett kinézete. De lehet, hogy mindez felületes impresszió, hiszen a régióban  robbanásra kész bizonytalanság uralkodik. A rendszerváltás kezdetén az emberek tudták, mit nem akarnak, most viszont nem tudják mit akarnak.
Úgy hat óra után Petković előveszi az okostelefonját, és közli, hogy lezárultak a német választások. Az első jelentések szerint Angela Merkel pártja győzött, de lényegesen kevesebb szavazatot kapott, mint négy évvel ezelőtt. A német szélsőjobb, az AfD bekerült a parlamentbe (13,5 százalék). Az AfD őleg Kelet-Németországban erős, ahol 27 százalékos eredményt ért el. Nem meglepő. Ez a párt egyébként a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik a Visegrádi Négyekről, főleg a migránspolitikájukat dicséri. Ezen a ponton találkozik a volt szocialista tábor. A jaltai határvonal meghúzása tehát mégsem volt véletlen. Annál is inkább, mert Putyin rokonszenvezik a kelet-európai szélsőjobbal. Az sem kerüli el a figyelmemet, hogy a szélsőjobb előretörése főleg a volt szocialista országokban látványos. Ez azt jelenti, hogy azokban a az országokban a rendszerváltásból való kiábrándulás szélsőjobb irányba tereli a választópolgárokat. De ez is csak egy részlet. Tudomásul kell venni, hogy az Európában eluralkodó félelem a defenzív nemzeti érzést támplálja. Valamiféle etnikai reneszánsz van keletkezőben. A német választási eredmények erről is szólnak. Egyre inkább hajlok arra, hogy rohanunk a válságba, csakhogy a válság nem ott leselkedik ránk, ahol feltételezzük. Sokkal mélyebb és bensőségesebb, a migránskérdés csak kísérőjelenség Az esti hírek arról szólnak, hogy Vučić államfő az elsők között gratulált Angela Merkelnek. Az államfő arról is beszámolt, hogy az amerikai útján találkozott Soros Györggyel is. Nagyon érdekes beszélgetés volt, állapítja meg. Talán Szerbia kezd kijózanodni, a nagy európai konfliktusokban nem vállalkozik a döntőbíró szerepére. Kivár. Ezt nem elmarasztalás, hiszen Svájc is kivár. Románia sem tolakszik az élre. Óvatos és megfontolt. Kezdem érteni, hogy az I. világháború utáni békealkukban miért járt olyan jól. A németek oldalán kezdte, és a nagyhatalmak oldalán fejezte be. Közben nem virtuskodott.