Korányi Noémi
A soknevűség átka
/ Heti Válasz, Budapest, 2016.07.20., /
VÉGEL LÁSZLÓ: Balkáni szépség, avagy Slemil fattyúja
Noran Libro, 2015

Kevés olyan hely akad a Kárpát-medencében, ahol az elmúlt száz év során nehezebb volt tisztességben túlélni az épp aktuális uralmat, mint a Délvidéken.
A Balkáni szépség, avagy Slemil fattyúja folytatása a 2013-as Neoplantának, amely a soknemzetiségű Újvidék életét mutatta be a fiákeres történetein keresztül. A fiáker az összekötő kapocs a két regény közt, de Végel legújabb könyvében már szűkíti a kört, és egy család életét meséli el. Egy újvidéki családtörténet azonban szükségszerűen viharos történelem is. „Egy életünk van, ellenben kettőt vagyunk kénytelenek élni”, olvastuk a Neoplantában, de a mostani regényt letéve az olvasó megállapíthatja, hogy a „kettő” optimista alábecslése a valóságnak. Legalább három, de inkább négy-öt különböző uralom váltotta egymást a Délvidéken – a bécsi döntés utáni magyar világban a könyv főszereplőire például már gyanakvással néznek le a Budapestről érkezett új urak. Ez a vidék nagyon rég átmeneti – a család történetét a jelenkor sem épp megállapodott viszonyai közül visszatekintve meséli el az unoka. Már a regény címe sem hagy kétséget afelől, hogy itt nem a család fölemelkedéséről lesz szó – a slemil ugyanis jiddisül ügyefogyottat jelent. A vezetéknév biztos, de nem úgy a keresztnév, amely Ferencből igény szerint Franzcá vagy Franjóvá változik. (Mélyen belém ivódtak dédanyám családi történetei délvidéki édesapjáról, aki Gottlieb Brummként látta meg a napvilágot, hogy egy átmeneti Bogumil után Zimányi Teofilként haljon meg Budapesten.)

A Balkáni szépségben az elmúlt száz év minden szereplője fölvonul az ügyeskedő privatizátor, vállalkozó újgazdagtól kezdve a csetniken, partizánon és csendőrön keresztül az urizáló és mások bőrére magyarkodóig. De a könyv nem róluk szól, hanem a kisemberről. Míg „az urak a budai lankákon harcoltak a magyarságért”, Végel László hőseinek legfőbb meggyőződése az, hogy életben akarnak maradni, és, ahogy Slemil is, szeretnék, ha a lányuk megkapná végre a biztosnak tűnő postáskisasszonyi állást. Tisztességesen akarnak túlélni, de a kiszolgáltatottság miatt szűk tere marad a szabad akaratnak, sorsaik ismétlődnek. A politikai rezsim és a nemzetiségi fennhatóság rendszeres változásait a regény főszereplői eleinte csalódással, majd egyre nagyobb belenyugvással (vagy szkepszissel?) fogadják. Egyetlen vigaszuk a balkáni szépség – egy gyönyörű nő, aki az adott rendszernek épp megfelelő reinkarnációjában enyhíti a keserűséget.

/ Heti Válasz, Budapest, 2016.07.20., /
VÉGEL LÁSZLÓ: Balkáni szépség, avagy Slemil fattyúja
Noran Libro, 2015

Kevés olyan hely akad a Kárpát-medencében, ahol az elmúlt száz év során nehezebb volt tisztességben túlélni az épp aktuális uralmat, mint a Délvidéken.
A Balkáni szépség, avagy Slemil fattyúja folytatása a 2013-as Neoplantának, amely a soknemzetiségű Újvidék életét mutatta be a fiákeres történetein keresztül. A fiáker az összekötő kapocs a két regény közt, de Végel legújabb könyvében már szűkíti a kört, és egy család életét meséli el. Egy újvidéki családtörténet azonban szükségszerűen viharos történelem is. „Egy életünk van, ellenben kettőt vagyunk kénytelenek élni”, olvastuk a Neoplantában, de a mostani regényt letéve az olvasó megállapíthatja, hogy a „kettő” optimista alábecslése a valóságnak. Legalább három, de inkább négy-öt különböző uralom váltotta egymást a Délvidéken – a bécsi döntés utáni magyar világban a könyv főszereplőire például már gyanakvással néznek le a Budapestről érkezett új urak. Ez a vidék nagyon rég átmeneti – a család történetét a jelenkor sem épp megállapodott viszonyai közül visszatekintve meséli el az unoka. Már a regény címe sem hagy kétséget afelől, hogy itt nem a család fölemelkedéséről lesz szó – a slemil ugyanis jiddisül ügyefogyottat jelent. A vezetéknév biztos, de nem úgy a keresztnév, amely Ferencből igény szerint Franzcá vagy Franjóvá változik. (Mélyen belém ivódtak dédanyám családi történetei délvidéki édesapjáról, aki Gottlieb Brummként látta meg a napvilágot, hogy egy átmeneti Bogumil után Zimányi Teofilként haljon meg Budapesten.)

A Balkáni szépségben az elmúlt száz év minden szereplője fölvonul az ügyeskedő privatizátor, vállalkozó újgazdagtól kezdve a csetniken, partizánon és csendőrön keresztül az urizáló és mások bőrére magyarkodóig. De a könyv nem róluk szól, hanem a kisemberről. Míg „az urak a budai lankákon harcoltak a magyarságért”, Végel László hőseinek legfőbb meggyőződése az, hogy életben akarnak maradni, és, ahogy Slemil is, szeretnék, ha a lányuk megkapná végre a biztosnak tűnő postáskisasszonyi állást. Tisztességesen akarnak túlélni, de a kiszolgáltatottság miatt szűk tere marad a szabad akaratnak, sorsaik ismétlődnek. A politikai rezsim és a nemzetiségi fennhatóság rendszeres változásait a regény főszereplői eleinte csalódással, majd egyre nagyobb belenyugvással (vagy szkepszissel?) fogadják. Egyetlen vigaszuk a balkáni szépség – egy gyönyörű nő, aki az adott rendszernek épp megfelelő reinkarnációjában enyhíti a keserűséget.