Végel László 1941. február 1-én született Szenttamáson (Srbobran), Szerbia
Regény- és drámaíró, esszéista.
A hatvanas években foglalkozott irodalomkritikával, a nyolcvanas években pedig színházkritikával.
Az elemi iskoláit Szenttamáson, a gimnáziumot Újvidéken fejezte be. Az újvidéki Magyar Tanszék és abelgrádi Filozófiai Tanszék hallgatója volt.
1965-67: az újvidéki Ifjúság című hetilap belső munkatársa.
1969-1971: az újvidéki Ifjúsági Tribün főszerkesztője.
1970. óta tagja a Jugoszláv Irószövetségnek.
1986-88. között a Vajdasági Iróegyesület elnökségi tagja.
1971-1980: Az újvidéki Magyar Szó című napilap Kilátó című kulturális mellékletének szerkesztője.
1980: Az Újvidéki Televízió dramaturgja.
1984-87: A belgrádi Politika című napilap állandó színházi kritikusa.
1965-67. és 1968-1971 között az Új Symposion. 1968-1971. között az újvidéki Polja, 1987-1989. között pedig a zágrábi Prolog szerkesztőbizottsági tagja.
1984: A szerb a PEN tagja. 1985-89. között a Szerb PEN elnökségi tagja
1992: eltávolítják munkahelyéről az Ujvidéki Televízióból
1994-2004: A jugoszláviai, majd a szerbiai Humanitárius Alap igazgatóbizottsági tagja.
2002:Tagja a Szépírók Társaságának
1994-2002: A Jugoszláviai Soros Alapítvány újvidéki irodavezetője.
2002: Szabad foglalkozású író.
2003: A belgrádi Helsinki Bizottság Tanácsának tagja.
2006/07: A berlini DAAD öszöndíjasa
Írásai német, angol, szerb, horvát, szlovén, holand, bolgár és albán, bolgár  fordításban jelentek meg.
Díjak:
Mladost-díj, 1969
Üzenet-díj, 1987
Újvidék városának Októberi Díja, 1988
Ady Endre-díj, 1993
Szabad Sajtó-díj, 1994
Déry Tibor-díj, 1995
A Magyar Köztársaság Elnökének Aranyérme Írói életművéért, 2000
Jelenkor Nivódíj, 2000
Az Év Könyve-díj 2001
Füst Milán-jutalom 2003
Újvidék városának Február 1. Díja 2004.
Pulitzer Emlékdíj, 2005.
Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztje, 2005.
A Danas Barátja Díj, 2008.
Mozgó Világ Nívódíj, 2008.
Kossuth-díj, 2009.
Konstantin Obradović Díj  2012.
Toša Manojlović Díj 2013.
Hazám Dij, 2013.

Laslo VEGEL (Végel László), prozni i dramski pisac, esejista, kritičar, rođen je u Srbobranu 1941. godine. Studirao je mađarski jezik i književnost na novosadskom, i filozofiju na beogradskom Univerzitetu. Bio je novinar, član redakcije novosadskih časopisa Új Symposion i Polja, zagrebačkog Prologa; glavni urednik novosadske Tribine mladih; urednik subotnjeg kulturnog dodatka lista Magyar Szó (1971-1980); dramaturg Televizije Novi Sad (1980, otpusten 19929 ; stalni pozorišni kritičar lista Politika; koordinator novosadske kancelarije Fonda za otvoreno društvo (1994.2002). Od 2002 je zivi od knjizevnog rada. Član Društva književnika Vojvodine, Drustva Lepe knjizevnosti (Budimpeste), Srpskog P.E.N. centra i Saveza novinara Madjarske. Dobitnik je nagrade Mladost (za roman Memoari jednog makroa) (1969); Oktobarska nagrada grada Novog Sada, nagrada za knjizevno stavaralastvo, 1988. Ady Endre (za knjizevno stvaralastvo), (1993); nagrade Slobodne štampe (za knjigu eseja Odricanje i opstajanje),(1994); nagrade Déry Tibor (za prozno stvaralastvo)(1995); nagrade Jelenkor (za knjigu Eksteritorijum) (2000), Zlatni povelje Predsenika republike Madjarske za celokupni knjizevni rad, (2000) Nagrada Knjige godine (za Eksterritorium),(2001; Nagrada Füst Milan, za knjizevno stvaralastvo (2003) Pulitzerova nagrada – Budimpesta (2005), Nagrada 1. Februara grada Novog Sada (2005) Odlikovan je sa Oficirskim krstom Predsednika Repulike Madjarske (2005), Magrada za kvalitet ćasopisa Mozgo vilag (2008) i Nagrada Košuth (2009).

László Végel wurde 1941 in Srbobran, in der jugoslawischen Wojwodina, als Angehöriger der ungarischen Minderheit geboren. Er studierte im nahegelegenen Novi Sad sowie in Belgrad und arbeitete anschließend als Journalist, u.a. als Redakteur der Tageszeitung »Magyar Szó« und als Mitherausgeber der ebenfalls ungarischen Monatszeitung »Uj Symposion«. Als Dramaturg für das Fernsehen von Novi Sad sowie für das Volkstheater von Subotica verfasste er mehrere Drehbücher und Bühnenstücke. Daneben schrieb er Romane und Essays, die bisweilen schon vor der ungarischen Originalfassung auf Serbokroatisch publiziert wurden. 1967 erschien Végels episches Debüt »Egy makro emlékiratai« (Ü: Memoiren eines Zuhälters), das ein Vierteljahrhundert später mit den Nachfolgebänden »Àttüntetések« (1984; Ü: Überblicke) und »Eckhart gyûrûje« (1989; Ü: Eckharts Ring) unter dem Titel »Újvidéki trilógia« (1993; Ü: Neuzatz-Trilogie) veröffentlicht wurde und als sein Hauptwerk gilt. Heimatlosigkeit und Außenseitertum sind bereits darin und später in zunehmendem Maße Végels zentrale Themen, wobei die multiethnische Stadt Novi Sad für zunächst erhoffte, dann erzwungene und nach der Zäsur des Balkankriegs schließlich für verlorene kulturelle Diversität steht. Seine in dem Essayband »Peremvidéki élet« (1993; Ü: Leben im Randgebiet) geprägte Selbstcharakterisierung als »heimatloser Lokalpatriot« verlor endgültig ihre Berechtigung – wie er in einem Aufsatz von 2002 schreibt –, als mit dem steigenden und im Krieg kollabierenden Nationalismus der letzte Rest von Zugehörigkeitsgefühl zu einem Land oder einer Gesellschaft verschwand und die prekäre Lage der Minderheiten vollends zur aussichtslosen Situation wurde. »Der Krieg nimmt all jenen die Heimat, die nicht in diese oder jene Nationalgeschichte, in diese oder jene Gemeinschaft hineingeboren wurden. Wer aus der großen kollektiven Erzählung ausgestoßen, wer in Acht und Bann getan wurde, sich also seinen Verstand und seine Unabhängigkeit bewahrt hat, allein der besitzt noch Individualität. Doch dafür bezahlt er einen hohen Preis: Er verliert die Heimat.« Von 1994 bis zur Schließung im Jahr 2001 leitete Végel das Büro der Soros-Stiftung in Novi Sad. Er veranstaltete u.a. Gespräche wie den dritten »Balkan-Rundtisch«, an dem Kulturschaffende aus Ungarn, Deutschland, der Slowakei, Rumänien sowie aus Serbien und Montenegro über die »Probleme der Grenzidentität und die Phänomenologie der lokalen, kleinen Kulturen« diskutierten. Erste Bucheröffentlichung auf Deutsch: „Exterritorium. Scenen vom Ende  des Jahrhunderts (2007.) Bislang erschienen zwei von Végels Erzählungen auf Deutsch (in der Anthologie »Draußen das Lamm, drinnen der Wolf« (1985), und in der Anthologiie „Der andere nebenan“ (2007) Buch.  Außerdem veröffentlichte er mehrere Aufsätze, vor allem in „Sinn und Form“ (Berlin), Lettre Internationale, (Berlin), Litarur und Kritik (Salzburg) Für sein Werk wurde er mit dem Tibor-Déry-Preis, der Goldmedaille des Präsidenten der Republik Ungarn und dem Milán-Füst-Preis ausgezeichnet. 2005 erhielt er das Offizierskreuz des Verdienstordens der Republik Ungarn. 2008: Kossuth Preis – Ungarn Végel in Jahr 2006/2007 war der Stipendiat des DAAD in Berlin.

László Végel prose writer and playwright, essayist, critic, Novi Sad Born in 1941 in Srbobran (Vojvodina), went to school and now lives in Novi Sad. He has been the editor of the literary supplement of the daily newspaper Magyar Szo for many years, editor of the Editorial board of Drama at TV Novi Sad, which he left during the purges of unsuitable journalists in 1991. He spent the most tragic decade in recent history as the coordinator of the Novi Sad office of the Open Society Foundation, where he supported independent media, numerous publishing and other projects not in accordance with the image of the society turned against the world. He started his literary career in 1965 by publishing critical texts in the cult journal Uj Symposion. Since then he has been intensely present in the literature of Hungarians in Vojvodina, but also former Yugoslavia, then Serbia. He has published in all the significant literary magazines in the country. After the social changes in 1989 he has been publishing books in Hungary, as well as articles in the more significant Hungarian journals. In 2005 a small monograph was published in Budapest about Vegel’s opus, Vegel-Symposium, with selected critiques of Laslo Vegel’s works by Hungarian, Serbian, Croatian and Slovenian critics. The editor of the book, Zoltan Virag, concludes that the literary work of Laszlo Vegel is significant because it synthesises traditions and narrative impulses of the Hungarian literature and literary discourses of the former Yugoslavia. In that sense, Vegel equally belongs to Hungarian literature, and he is one of the few minority writers who entered the bloodstream of Serbian literature. As Aleksandar Tišma wrote, Vegel is a prose writer of modern, urban vocation and, therefore, Peter Esterhazy considers, a forerunner of the modern Hungarian prose. Vegel is a significant playwright as well. His plays have been performed in theatres of the former Yugoslavia, set by more significant directors such as Dušan Jovanović, Ljubiša Ristić, Ljubiša Georgijevski. Novels: Memoirs of a Pimp (1967), A Passion Course (1969), Double Exposition (1984), The Novi Sad trilogy – Memoirs of a Pimp, Double Exposition, Eckhart’s Ring (1993), The Great Central-Eastern-European Feast Enters a Picaresque Novel (1996), Exterritorium (2000), Parenesis (2003). Novella: We are Swearing, and Our Eyes are Full of Tears (collection, 1969). Essays: The Challenge of a Poem (1975), Renounciation and Survival (1986), Abraham’s Knife (theatre essays, studies 1987), Life on the Edge (1992), Wittgenstein’s Weaver (diary essays, 1994), Homeless Essays (2002), Writing time, meanwhile (diary notes, 2003). Dramas: Judita and Other Dramas (2005) – Drivers, Judita, Across the Seven Seas,, Medea… Prizes: Mladost, Ady Endre, Free Press, Déry Tibor, Jelenkor, Gold medal for the overall literary work, presented to him by the President of Hungary (2000), Book of the Year in Hungary (Exterritorium, diary during the bombing, 2001), Milán Füst for prose by the Hungarian Academy of Sciences (2003), regional Pulitzer prize for Hungary (2005), “Kossuth” Prize, the highest Hungarian prize for art (2009). Vegel was a member of the Sterijino Pozorje jury in 1990 and 1991, the selector for the plays from Vojvodina.

Végel László 1941. február 1-én született Szenttamáson (Srbobran), Szerbia
Regény- és drámaíró, esszéista.
A hatvanas években foglalkozott irodalomkritikával, a nyolcvanas években pedig színházkritikával.
Az elemi iskoláit Szenttamáson, a gimnáziumot Újvidéken fejezte be. Az újvidéki Magyar Tanszék és abelgrádi Filozófiai Tanszék hallgatója volt.
1965-67: az újvidéki Ifjúság című hetilap belső munkatársa.
1969-1971: az újvidéki Ifjúsági Tribün főszerkesztője.
1970. óta tagja a Jugoszláv Irószövetségnek.
1986-88. között a Vajdasági Iróegyesület elnökségi tagja.
1971-1980: Az újvidéki Magyar Szó című napilap Kilátó című kulturális mellékletének szerkesztője.
1980: Az Újvidéki Televízió dramaturgja.
1984-87: A belgrádi Politika című napilap állandó színházi kritikusa.
1965-67. és 1968-1971 között az Új Symposion. 1968-1971. között az újvidéki Polja, 1987-1989. között pedig a zágrábi Prolog szerkesztőbizottsági tagja.
1984: A szerb a PEN tagja. 1985-89. között a Szerb PEN elnökségi tagja
1992: eltávolítják munkahelyéről az Ujvidéki Televízióból
1994-2004: A jugoszláviai, majd a szerbiai Humanitárius Alap igazgatóbizottsági tagja.
2002:Tagja a Szépírók Társaságának
1994-2002: A Jugoszláviai Soros Alapítvány újvidéki irodavezetője.
2002: Szabad foglalkozású író.
2003: A belgrádi Helsinki Bizottság Tanácsának tagja.
2006/07: A berlini DAAD öszöndíjasa
Írásai német, angol, szerb, horvát, szlovén, holand, bolgár és albán, bolgár  fordításban jelentek meg.
Díjak:
Mladost-díj, 1969
Üzenet-díj, 1987
Újvidék városának Októberi Díja, 1988
Ady Endre-díj, 1993
Szabad Sajtó-díj, 1994
Déry Tibor-díj, 1995
A Magyar Köztársaság Elnökének Aranyérme Írói életművéért, 2000
Jelenkor Nivódíj, 2000
Az Év Könyve-díj 2001
Füst Milán-jutalom 2003
Újvidék városának Február 1. Díja 2004.
Pulitzer Emlékdíj, 2005.
Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztje, 2005.
A Danas Barátja Díj, 2008.
Mozgó Világ Nívódíj, 2008.
Kossuth-díj, 2009.

This entry was posted in Nincs kategorizálva. Bookmark the permalink.