A kalauz felerősítette a hangszórókat és újra harsogott a zene. Az utasok falták a sülteket és kézről kézre jártak a pálinkás üvegek.
– Örök életemben hamis útlevéllel és hamis vízummal utaztam, még Tito idejében is, csakhogy abban az időben nem ellenőriztek annyira, mint most. Semmi kedvem, beállni a hosszú tömött sorokba, és időtlen ideig várakozni a konzulátusokon, meg a rendőrségen. Van egy megbízható emberem, aki csak azt kérdezi, hova és mikor, másnap már a zsebemben az útlevél. Úri módon utazok Európába. A nagyapámtól hallottam, hogy valamikor az egész Európába útlevél nélkül lehet járni-kelni. Az ember csak gondolt egyet és felkerekedett. Ezek a bamba EU-sok meg teli szájjal hirdetik, hogy most szabadok vagyunk. Szabadok, a fészkes fenét. Fényképeznek, szkennernek bennünket, ha olyan kedvük van, akkor meztelenre vetkőztetnek, még azt is ellenőrzik, hogy mi rejlik a tökeink mögött – vette át a szót, egy, a szomszédos padsorban ülő.
– Semmit sem hallottam az egészből, nagyon kérem, egy szót se többet erről – ripakodott rá a kalauz. – Pár perc múlva megállunk, mindenki kihugyozhatja magát! Arról az útszéli toalettről, csak annyit, hogy a finnyásak ne használják, mert ez még nem az igazi Európa. Odabenn elég nagy bűz terjeng, az erős klór szaga facsarja az orrunkat. Igaz, akkora bűz azért még sincs mint Szerbiában, de sokkalta nagyobb, mint Németországban vagy Svédországban. Mert nem dicsekvésképpen mondom, csak megemlítem, mindent tudok az európai toalettekről. A dánok és a hollandok még a németeknél is jobbak, kiváló minőségűek a szagelszívóik, olyanokat szerelnek be, ami kellemessé teszi a levegőt. Mert nem ér semmit az illatfelhő, ha rossz a szagelszívó. A szagelszívó nagyon fontos, mert számítsuk csak ki, hogy mennyi időt töltünk a toaletten. Szerintem, több évet. Csakhogy mi ebben is lemaradtunk. Ezt jól megfigyeltem, amikor a Belgrád-Ljubljana vonalon dolgoztam. Nos, elég volt betérnem a toalettbe és pontosan tudtam, melyik ország területén vagyok. Szerbiában az ember elszédült a bűztől, Horvátországban a belgrád- zágrábi autóúton, Zágráb felé haladva egyre higiénikusabbak a toalettek. Zágráb előtt már a kézszárítókat is használhatjuk, nem kell bajlódni a papírkéztörlővel. Szlovéniában makulátlanok a toalettek. Nos, kérdem én Önöktől, hogyan lehetett volna összetartani egy országot, ahol ekkora különbségek vannak WC és WC között? Az a baja az Európai Uniónak, is, mint Titónak. Magyarországon klórszag terjeng a WC-ékben, Berlinben viszont illatoznak, és halk zene szól, miközben az ember szükségét végzi. Elismerem, Budapesten is akadnak jó szagú toalettek, ahol meleg levegővel szárítják az emberek a kezüket, vannak ilyenek Belgrádban is, tudtommal Újvidéken is, de ezek az új urak toalettjei, oda csak a politikusok meg az tájkunok járnak. Nagyon illatosak, de rosszak a szagelszívók. Ezt még nem sikerült elsajátítania a tájkunjainknak. A magam fajta kalauznak jól meg kell gondolnia, mielőtt egy ilyen helyre belép. Nem is az árak miatt, hanem azért, mert az ember megérzi, ha nem oda való.
Az autóbusz befékezett. Nyílt az ajtó és a sofőr elsőként rohant ki. Mivel csak két WC-csésze és három piszoár volt, a többség a bejárat előtt várakozott. – Ez a busz sem Európába való – jegyezte meg bizalmasan az egyik utas. A kalauz türelmetlenkedett, siessünk, mert késésben vagyunk. Foglaljuk el mielőbb a helyünket, mert indulnunk kell. A férfi lepöccintette a cigarettáról a hamut, körülnézett, hogy hova dobja a csikket, de látva, hogy csikkgyűjtő vagy hamuzó nincs, egy hirtelen mozdulattal a földre dobta, majd rátaposott a parázsra.
– Legközelebb Szlovákiában tartunk pihenőt, egy benzinkúti étteremben – vette kezébe a kalauz a mikrofont – ahol a toalettért fizetni kell, de legalább az embernek nem fagy oda a feneke az ülőkére.  A szlovákok megkérik ennek is az árát, mert takarékosak, tehát mindent megfizettetnek. Megnyugodhatunk, az EU-területén vagyunk, tehát az ülőke tiszta és meleg. A németeknél viszont nem kell a toalettért fizetni, holott ők még takarékosabbak, mint a tótok. Viszont a köménymagos szlovák káposztaleves, a juhtúrós galuska, a sztrapacska után, megnyalják majd mind a tíz ujjukat. Én személy szerint, az olcsó és ízletes kolbászos káposztát és a kiváló szlovák söröket ajánlom fogyasztásra az uraknak meg a hölgyeknek. Természetesen euróval kell fizetni, mert Szlovákia lekörözte Magyarországot és náluk már az euró a hivatalos fizetőeszköz.