1. HOLOFERNESZ DICSŐÉGE
Holofernesz tábora.
Alkonyati nyugalom. Őrség. A táborban vészjósló csend uralkodik.
HOLOFERNESZ
A háború nagy égi homokóra, könyörtelenül méri a maradék időt. Rozsdabarna falevelek hullanak a fákról, néhány hét múlva fagyos szelek törnek be a síkságra. Katonáim elégedetlenkednek. A vasfegyelem nem segít, az utóbbi hónapokban csak a sajátjaimat lövetem főbe. Hullanak a fejek. Tűrik, mert félnek tőlem és biztosak a győzelemben. Csak én kételkedem benne. Minden összeesküdött ellenem. Sok ezer mérföldet tettem meg ezért a szégyenteljes gyďzelemért, mely méltatlan lesz ahhoz, hogy aranybetűkkel írják be a történelemkönyvekbe. Kitűzték a falakra a fehér zászlót, mielőtt megérkeztem volna. Gyáván tűrik a megaláztatást. Hiába kergetem a gondolatot, melynek szívébe döfhetném a kardom, csak a csúszómászók felkoncolása maradt hátra. Színes fényképeimet árulják, Holefernesz‑jelvényekkel a mellükön sétáltatják ölebeiket, reggelente pedig a falakon flangálva csodálkoznak, mert az éjszaka folyamán nem vettem be a várost. Fogadásokat kötnek a biztos vereség napjára. Ez a háború lealacsonyító. Lehet‑e jobban megalázni a győztest, mint harc nélkül leborulni elďtte? Katonáim lesik a zsákmányt, én pedig nyomorultul kérdezem magamtól: ki vagyok én? Az ellenfél tehetetlen és gyáva ‑ pedig milyen sokat akart. A forradalom utolsó sikolyát sem hallom. Fegyvert rántottak az égi törvények ellen, most pedig iszonyodnak a vértől. Megkéstem volna? Lealkonyult a hősök napja; fáradt és kiábrándult embereket gyilkolok. Azt hiszik, felmentem őket. Nem, nem papnak születtem, hanem diktátornak. Találjanak maguknak istent, aki előtt térdepelnek. Lakolniuk kell! Nem nyugszom bele, hogy az isten közönséges felügyelőjeként egykedvűen taszítsam a bűnösöket a sírgödörbe. Miért küldött engem ide, ha mindent elvégzett helyettem? Közönséges hóhért faragott belőlem? Csak akadjon egy bátor ember, aki szembe mer szállni velem, akinek van olyan gondolata, amiért feláldozza magát. Csak egy puska süljön el, máris indítom a gyilkos rohamot. Bizonyítékra van szükségem. ha nincs közöttük senki, aki hisz az eszméiben, akkor megtörténhet, hogy nekem sincsenek eszméim. Ki vagyok én akkor? Fáradt katona, a mulandóság kiszolgáltatottja? A férgek jövendő tápláléka, a megszokottnál díszesebb sírhant várományosa, akitől ideiglenesen rettegnek. Miért nem adatott meg, hogy sebet ejtsek az örökkévalóságon? Engem is megsemmisít az idő, a szörnyű, alaktalan féreg. Mint ahogyan a katonáimat megmérgezi a várakozás. Éjszaka városi úriasszonyok lepik el a spermaszagra bűzlő tábort. A holdfényben arany‑ és ezüst‑ékszerek csillognak, reggelre szétdobált női alsóneműk fehérlenek a futóárkok előtt. A főrangúak tisztjeimmel alkudoznak: lehet, hogy kiárusítottak már minden utcát és teret. Nincs mit meghídítanom, minden a birtokunkba került. Türelmetlenül sétál az őrség előtt. Kapitány!
KAPITÁNY
Igenis, hadvezér úr.
HOLOFERNESZ
Csak röviden.
KAPITÁNY
Újabb küldöttség érkezett. Feltétel nélkül adják meg magukat.
HOLOFERNESZ
Elegem van a talpnyalókból!
KAPITµNY
Kettőt főbelőttünk, egyet visszaküldtünk, azzal az üzenettel, hogy szervezzék meg az ellenállást. Máskülönben nem foglaljuk el a várost.
HOLOFERNESZ
Holnap mind lőjétek főbe!. Árulók, kupecok jöttek‑e?..
KAPITÁNY
Két kereskedő és egy politikus ajánlotta fel szolgálatait.. Börtönbe vetettük őket.
HOLOFERNESZ
Az őrség hány katonát kapott el?
KAPITÁNY
Két közlegényt.
HOLOFERNESZ
Csak?
KAPITÁNY
Csak. Alig tudtuk őket lecibálni az asszonyokról.
HOLOFERNESZ
Hozzátok ide őket.
KAPITÁNY
Őrmester!
ŐRMESTER
Igenis, kapitány úr.
KAPITÁNY
Hozzátok ide az egyik börtöntölteléket.
ŐRMESTER
Igenis.
Néhány pillanat múlva az őrmester egy bilincsbe vert katonát vezet elő. Az a nehéz kötelékek ellenére fegyelmezetten lépked.
HOLOFERNESZ
Családot van?
I. KATONA
Igenis, két gyermekem.
HOLOFERNESZ
Mit kaptál attól a szajhától?
I. KATONA
Két briliánsgyűrűt, egy arany nyakkendőtűt.
Feltálalják Holofernesz uzsonnáját.
HOLOFERNESZ
Feláll, egy üveg italt nyújt a katonának Igyál! A katona még térden állva iszik. Még! A katona még egy kortyot iszik. Az egészet! A katona kiissza az egész üveget. Ülj az asztalhoz! A katona félénken, remegve kúszik az asztalhoz. A székre! Tudod‑e, hogy miért harcolunk?
I. KATONA
Hogy győzzünk.
HOLOFERNESZ
Minden éjszaka fajtalankodtok. Így akartok győzni?
I. KATONA
Az asszonyok esküdöznek, hogy férjeik eldobták fegyvereiket.
HOLOFERNESZ
Barom!
I. KATONA
Felugrik és vigyázzba vágja magát. Igenis!
HOLOFERNESZ
Ülj vissza! Nem tehetsz róla. A kapitányhoz és az őrmesterhez. Tudjátok‑e, hogy mi a célja ennek a piszkos háborúnak? A győzelemnek?
KAPITÁNY
Az ellenség megsemmisítése.
HOLOFERNESZ
És hogyan kell megsemmisíteni az ellenséget?
KAPITÁNY
Meg kell ölni.
HOLOFERNESZ
Ezeket vezetem diadalból diadalba… Meg kell semmisíteni az eszméit, vagyonát, utoljára pedig az életét. Ebben a sorrendben! az eszmékkel kezdjük, te barom. KAPITÁNY
Igenis! Fejből tudom a sorrendet.
HOLOFERNESZ
Az őrmesterhez. S hogyan kell megölni az eszméket?
ŐRMESTER
Fel kell gyújtani a várost.
HOLOFERNESZ
Felordít. A kapitányhoz. Te is ezt gondolod?
KAPITÁNY
Bizonytalanul. Ezt.
HOLOFERNESZ
Még ez a pária is többet tud nálatok. Legalább felcsinálja az asszonyaikat. Isten férge! Mást sem tudtok?
KAPITÁNY
Teljesítjük a hadseregtábornok úr parancsait. Holofernesz legyint. A katonához. Hűséges voltál az istenhez és a hadvezéredhez. Vígasztalódj, hogy hadvezéred közben az eget káromolja.
KAPITÁNY
Mi legyen a másikkal?
HOLOFERNESZ
A másikkal? Maga elé. Sosem lesz vége. A tisztek taszigálják, a katonát, csuklójára helyezik a bilincseket. Pisztolylövés
2. AZ ENGEDETLENSÉG KÜSZÖBÉN
Judit szobája. Judit és Eszter, a nevelőnője, sétára készülnek. Eszter már felkészült és Juditnak segítkezik az öltözködésban. Egymás után príbálják a ruhákat. Judit vidámsága szembetűnően mesterkélt, Eszter pedig láthatóan szomorú. Egyszerű, szürke kosztümöt hord. A szoba egyik falán óriási tükör.
JUDIT
Ne szomorkodj! Nekem lenne rá okom, mégis vidám vagyok. Ne ezt! Másik ruhát kap fel. A legszebbet akarom, hogy gyönyörködjönek bennem. Te sem értesz meg. Senki. Apám sem. Miért sürgeti annyira az esküvőt?
ESZTER
Biztosítani akarja a jövődet. Holofernesz a város falai alatt tanyázik.
JUDIT
Nem megyek parancsra férjhez!
ESZTER
Ne ellenkezz! Tamás mellett jó sorsod lesz.
JUDIT
De ha nem szeretem!
ESZTER
Majd megszereted.
JUDIT
Hirtelen kitör. Utálom! Azt hiszi, hogy egy alku tárgya vagyok..
ESZTER
Képzelődsz. Higgadt, megfontolt fiatalember. Egyetemi tanár.
JUDIT
De nem akarok úgy élni ‑ ahogy ti. Vele éljek le egy életet? Mit vétettem? Amikor egyedül ülök a szobámban, forróság önt el, a szívembe kimondhatatlan, nagy vágy költözik, érzem, hogy egy ismeretlen, erős akarat vonz, én pedig nagy fekete peremén lépkedve ledobálom magamról a kendőmet, ruhámat, ingemet…
ESZTER
Férfi kell neked Judit. A legszebb kor ez. Ne tékozold értelmetlen álmodozásokra!
JUDIT
Nem álmodozom. Csak minden olyan gonosz lett körülöttünk…
ESZTER
Engedelmeskedj apádnak.
JUDIT
Milyen gyűlöletesen hangzik: engedelmeskedni.
ESZTER
Ez a világ rendje. Valamikor én is így gondolkodtam, mint te most.
JUDIT
Ezért nem mentél férjhez?
ESZTER
Elfordítja a fejét. Akkor más idők jártak.
JUDIT
Erről sosem beszélsz.
ESZTER
Nincs mit.
JUDIT
Nem igaz. Hiszen még fiatal vagy. A tested kívánatos. Átöleli..
ESZTER
Kibontja magát Judit öleléséből. Ne beszéljünk erről! Még csak a hajad… Siessünk! Estére apád ünnepélyesen bejelenti az eljegyzést. Judit a tükör elé ül, arcát, szemét festi, Eszter fésüli a haját.
JUDIT
Miért titkolódzol előttem?
ESZTER
Egyszer majd elmesélek mindent.
JUDIT
Mindig ezzel térsz ki. Bizalmatlan vagy, pedig én nem titkolok előled semmit. Azt is bevallottam, hogy nem akarok Tamás felesége lenni. Soha!
ESZTER
Ne csinálj botrányt! Apád éveken át tervezte a házasságod.
JUDIT
Akkor sem. Erre megesküszöm!
ESZTER
Mindig szertelen voltál.. Meg kell változnod. Szépségedet mindenki csodálja. Dicsérnek, de titokban irigyelnek.
JUDIT
Elkészült a sminkkel, a tükörben nézi magát. A szépségem ne legyen terhem. Elkomolyodik. Ülj le! Te miért nem fested ki magad? Várj, majd én! Eszter arcát festi. Kérdezek valamit. Láttad már Holoferneszt?
ESZTER
Elrántja magát. Miket beszélsz? Aki látja őt, az meghal. Gyűlölöm. Táskájából egy revolvert vesz elő. Látod? A győzelmére tartogatom.
JUDIT
Kirántja Eszter kezébďl a revolvert. Mutasd. Hol szerezted?
ESZTER
Az üzletekben árulják. Ha Holofernesz betör a városba, a nők ezerszámra lesznek öngyilkosok.
JUDIT
Ezt is titkoljátok előttem!. Az asztalra teszi a revolvert. Még csak az ajkad kell befestenem. Nézd ezt a lángoló pirosat. Most sokkal szebb vagy. Szünet. És a férfiak? Ők nem tesznek semmmit?
ESZTER
A revolver után nyúl, de Judit, eltaszítja a kezét. Ők nem tesznek semmit.
JUDIT
Megragadja a karját. Add ide! Eszter óvatosan visszateszi a revolvert az asztalra.
JUDIT
A férfiakról kérdeztelek.
ESZTER
Nem akarnak harcolni. Holoferneszt várják.
JUDIT
Tudom. De miért?   Titkolóztok előttem. Tudom én , hogy miért olyan gyávák. Nem hisznek semmiben.
ESZTER
Judit, ilyesmiről ne beszélj. A két nő feláll. Eszter a revolver után nyúl, de Judit gyorsan elrántja előle, és magához szorítja. Eszter el akarja venni tőle. Az esküvődre készülsz.
Judit két kézzel megmarkolja és maga felé irányítja a csövet. Eszter viaskodik vele. Judit néhány lépést hátrál.
JUDIT
Ne moccanj! Jogom van választani.
ESZTER
Ha apád megtudja… Az életemmel játszol.
JUDIT
A sajátommal játszom.  Táskájába rejti a kést. Milyen ez a város: a halálba kerget, hogy kényelmét megőrizze.
ESZTER
Ne káromold a várost! Judit, józanodj ki, míg nem késő.
1. HOLOFERNESZ DICSŐÉGE
Holofernesz tábora.
Alkonyati nyugalom. Őrség. A táborban vészjósló csend uralkodik.
HOLOFERNESZ
A háború nagy égi homokóra, könyörtelenül méri a maradék időt. Rozsdabarna falevelek hullanak a fákról, néhány hét múlva fagyos szelek törnek be a síkságra. Katonáim elégedetlenkednek. A vasfegyelem nem segít, az utóbbi hónapokban csak a sajátjaimat lövetem főbe. Hullanak a fejek. Tűrik, mert félnek tőlem és biztosak a győzelemben. Csak én kételkedem benne. Minden összeesküdött ellenem. Sok ezer mérföldet tettem meg ezért a szégyenteljes gyďzelemért, mely méltatlan lesz ahhoz, hogy aranybetűkkel írják be a történelemkönyvekbe. Kitűzték a falakra a fehér zászlót, mielőtt megérkeztem volna. Gyáván tűrik a megaláztatást. Hiába kergetem a gondolatot, melynek szívébe döfhetném a kardom, csak a csúszómászók felkoncolása maradt hátra. Színes fényképeimet árulják, Holefernesz‑jelvényekkel a mellükön sétáltatják ölebeiket, reggelente pedig a falakon flangálva csodálkoznak, mert az éjszaka folyamán nem vettem be a várost. Fogadásokat kötnek a biztos vereség napjára. Ez a háború lealacsonyító. Lehet‑e jobban megalázni a győztest, mint harc nélkül leborulni elďtte? Katonáim lesik a zsákmányt, én pedig nyomorultul kérdezem magamtól: ki vagyok én? Az ellenfél tehetetlen és gyáva ‑ pedig milyen sokat akart. A forradalom utolsó sikolyát sem hallom. Fegyvert rántottak az égi törvények ellen, most pedig iszonyodnak a vértől. Megkéstem volna? Lealkonyult a hősök napja; fáradt és kiábrándult embereket gyilkolok. Azt hiszik, felmentem őket. Nem, nem papnak születtem, hanem diktátornak. Találjanak maguknak istent, aki előtt térdepelnek. Lakolniuk kell! Nem nyugszom bele, hogy az isten közönséges felügyelőjeként egykedvűen taszítsam a bűnösöket a sírgödörbe. Miért küldött engem ide, ha mindent elvégzett helyettem? Közönséges hóhért faragott belőlem? Csak akadjon egy bátor ember, aki szembe mer szállni velem, akinek van olyan gondolata, amiért feláldozza magát. Csak egy puska süljön el, máris indítom a gyilkos rohamot. Bizonyítékra van szükségem. ha nincs közöttük senki, aki hisz az eszméiben, akkor megtörténhet, hogy nekem sincsenek eszméim. Ki vagyok én akkor? Fáradt katona, a mulandóság kiszolgáltatottja? A férgek jövendő tápláléka, a megszokottnál díszesebb sírhant várományosa, akitől ideiglenesen rettegnek. Miért nem adatott meg, hogy sebet ejtsek az örökkévalóságon? Engem is megsemmisít az idő, a szörnyű, alaktalan féreg. Mint ahogyan a katonáimat megmérgezi a várakozás. Éjszaka városi úriasszonyok lepik el a spermaszagra bűzlő tábort. A holdfényben arany‑ és ezüst‑ékszerek csillognak, reggelre szétdobált női alsóneműk fehérlenek a futóárkok előtt. A főrangúak tisztjeimmel alkudoznak: lehet, hogy kiárusítottak már minden utcát és teret. Nincs mit meghídítanom, minden a birtokunkba került. Türelmetlenül sétál az őrség előtt. Kapitány!
KAPITÁNY
Igenis, hadvezér úr.
HOLOFERNESZ
Csak röviden.
KAPITÁNY
Újabb küldöttség érkezett. Feltétel nélkül adják meg magukat.
HOLOFERNESZ
Elegem van a talpnyalókból!
KAPITµNY
Kettőt főbelőttünk, egyet visszaküldtünk, azzal az üzenettel, hogy szervezzék meg az ellenállást. Máskülönben nem foglaljuk el a várost.
HOLOFERNESZ
Holnap mind lőjétek főbe!. Árulók, kupecok jöttek‑e?..
KAPITÁNY
Két kereskedő és egy politikus ajánlotta fel szolgálatait.. Börtönbe vetettük őket.
HOLOFERNESZ
Az őrség hány katonát kapott el?
KAPITÁNY
Két közlegényt.
HOLOFERNESZ
Csak?
KAPITÁNY
Csak. Alig tudtuk őket lecibálni az asszonyokról.
HOLOFERNESZ
Hozzátok ide őket.
KAPITÁNY
Őrmester!
ŐRMESTER
Igenis, kapitány úr.
KAPITÁNY
Hozzátok ide az egyik börtöntölteléket.
ŐRMESTER
Igenis.
Néhány pillanat múlva az őrmester egy bilincsbe vert katonát vezet elő. Az a nehéz kötelékek ellenére fegyelmezetten lépked.
HOLOFERNESZ
Családot van?
I. KATONA
Igenis, két gyermekem.
HOLOFERNESZ
Mit kaptál attól a szajhától?
I. KATONA
Két briliánsgyűrűt, egy arany nyakkendőtűt.
Feltálalják Holofernesz uzsonnáját.
HOLOFERNESZ
Feláll, egy üveg italt nyújt a katonának Igyál! A katona még térden állva iszik. Még! A katona még egy kortyot iszik. Az egészet! A katona kiissza az egész üveget. Ülj az asztalhoz! A katona félénken, remegve kúszik az asztalhoz. A székre! Tudod‑e, hogy miért harcolunk?
I. KATONA
Hogy győzzünk.
HOLOFERNESZ
Minden éjszaka fajtalankodtok. Így akartok győzni?
I. KATONA
Az asszonyok esküdöznek, hogy férjeik eldobták fegyvereiket.
HOLOFERNESZ
Barom!
I. KATONA
Felugrik és vigyázzba vágja magát. Igenis!
HOLOFERNESZ
Ülj vissza! Nem tehetsz róla. A kapitányhoz és az őrmesterhez. Tudjátok‑e, hogy mi a célja ennek a piszkos háborúnak? A győzelemnek?
KAPITÁNY
Az ellenség megsemmisítése.
HOLOFERNESZ
És hogyan kell megsemmisíteni az ellenséget?
KAPITÁNY
Meg kell ölni.
HOLOFERNESZ
Ezeket vezetem diadalból diadalba… Meg kell semmisíteni az eszméit, vagyonát, utoljára pedig az életét. Ebben a sorrendben! az eszmékkel kezdjük, te barom. KAPITÁNY
Igenis! Fejből tudom a sorrendet.
HOLOFERNESZ
Az őrmesterhez. S hogyan kell megölni az eszméket?
ŐRMESTER
Fel kell gyújtani a várost.
HOLOFERNESZ
Felordít. A kapitányhoz. Te is ezt gondolod?
KAPITÁNY
Bizonytalanul. Ezt.
HOLOFERNESZ
Még ez a pária is többet tud nálatok. Legalább felcsinálja az asszonyaikat. Isten férge! Mást sem tudtok?
KAPITÁNY
Teljesítjük a hadseregtábornok úr parancsait. Holofernesz legyint. A katonához. Hűséges voltál az istenhez és a hadvezéredhez. Vígasztalódj, hogy hadvezéred közben az eget káromolja.
KAPITÁNY
Mi legyen a másikkal?
HOLOFERNESZ
A másikkal? Maga elé. Sosem lesz vége. A tisztek taszigálják, a katonát, csuklójára helyezik a bilincseket. Pisztolylövés
2. AZ ENGEDETLENSÉG KÜSZÖBÉN
Judit szobája. Judit és Eszter, a nevelőnője, sétára készülnek. Eszter már felkészült és Juditnak segítkezik az öltözködésban. Egymás után príbálják a ruhákat. Judit vidámsága szembetűnően mesterkélt, Eszter pedig láthatóan szomorú. Egyszerű, szürke kosztümöt hord. A szoba egyik falán óriási tükör.
JUDIT
Ne szomorkodj! Nekem lenne rá okom, mégis vidám vagyok. Ne ezt! Másik ruhát kap fel. A legszebbet akarom, hogy gyönyörködjönek bennem. Te sem értesz meg. Senki. Apám sem. Miért sürgeti annyira az esküvőt?
ESZTER
Biztosítani akarja a jövődet. Holofernesz a város falai alatt tanyázik.
JUDIT
Nem megyek parancsra férjhez!
ESZTER
Ne ellenkezz! Tamás mellett jó sorsod lesz.
JUDIT
De ha nem szeretem!
ESZTER
Majd megszereted.
JUDIT
Hirtelen kitör. Utálom! Azt hiszi, hogy egy alku tárgya vagyok..
ESZTER
Képzelődsz. Higgadt, megfontolt fiatalember. Egyetemi tanár.
JUDIT
De nem akarok úgy élni ‑ ahogy ti. Vele éljek le egy életet? Mit vétettem? Amikor egyedül ülök a szobámban, forróság önt el, a szívembe kimondhatatlan, nagy vágy költözik, érzem, hogy egy ismeretlen, erős akarat vonz, én pedig nagy fekete peremén lépkedve ledobálom magamról a kendőmet, ruhámat, ingemet…
ESZTER
Férfi kell neked Judit. A legszebb kor ez. Ne tékozold értelmetlen álmodozásokra!
JUDIT
Nem álmodozom. Csak minden olyan gonosz lett körülöttünk…
ESZTER
Engedelmeskedj apádnak.
JUDIT
Milyen gyűlöletesen hangzik: engedelmeskedni.
ESZTER
Ez a világ rendje. Valamikor én is így gondolkodtam, mint te most.
JUDIT
Ezért nem mentél férjhez?
ESZTER
Elfordítja a fejét. Akkor más idők jártak.
JUDIT
Erről sosem beszélsz.
ESZTER
Nincs mit.
JUDIT
Nem igaz. Hiszen még fiatal vagy. A tested kívánatos. Átöleli..
ESZTER
Kibontja magát Judit öleléséből. Ne beszéljünk erről! Még csak a hajad… Siessünk! Estére apád ünnepélyesen bejelenti az eljegyzést. Judit a tükör elé ül, arcát, szemét festi, Eszter fésüli a haját.
JUDIT
Miért titkolódzol előttem?
ESZTER
Egyszer majd elmesélek mindent.
JUDIT
Mindig ezzel térsz ki. Bizalmatlan vagy, pedig én nem titkolok előled semmit. Azt is bevallottam, hogy nem akarok Tamás felesége lenni. Soha!
ESZTER
Ne csinálj botrányt! Apád éveken át tervezte a házasságod.
JUDIT
Akkor sem. Erre megesküszöm!
ESZTER
Mindig szertelen voltál.. Meg kell változnod. Szépségedet mindenki csodálja. Dicsérnek, de titokban irigyelnek.
JUDIT
Elkészült a sminkkel, a tükörben nézi magát. A szépségem ne legyen terhem. Elkomolyodik. Ülj le! Te miért nem fested ki magad? Várj, majd én! Eszter arcát festi. Kérdezek valamit. Láttad már Holoferneszt?
ESZTER
Elrántja magát. Miket beszélsz? Aki látja őt, az meghal. Gyűlölöm. Táskájából egy revolvert vesz elő. Látod? A győzelmére tartogatom.
JUDIT
Kirántja Eszter kezébďl a revolvert. Mutasd. Hol szerezted?
ESZTER
Az üzletekben árulják. Ha Holofernesz betör a városba, a nők ezerszámra lesznek öngyilkosok.
JUDIT
Ezt is titkoljátok előttem!. Az asztalra teszi a revolvert. Még csak az ajkad kell befestenem. Nézd ezt a lángoló pirosat. Most sokkal szebb vagy. Szünet. És a férfiak? Ők nem tesznek semmmit?
ESZTER
A revolver után nyúl, de Judit, eltaszítja a kezét. Ők nem tesznek semmit.
JUDIT
Megragadja a karját. Add ide! Eszter óvatosan visszateszi a revolvert az asztalra.
JUDIT
A férfiakról kérdeztelek.
ESZTER
Nem akarnak harcolni. Holoferneszt várják.
JUDIT
Tudom. De miért?   Titkolóztok előttem. Tudom én , hogy miért olyan gyávák. Nem hisznek semmiben.
ESZTER
Judit, ilyesmiről ne beszélj. A két nő feláll. Eszter a revolver után nyúl, de Judit gyorsan elrántja előle, és magához szorítja. Eszter el akarja venni tőle. Az esküvődre készülsz.
Judit két kézzel megmarkolja és maga felé irányítja a csövet. Eszter viaskodik vele. Judit néhány lépést hátrál.
JUDIT
Ne moccanj! Jogom van választani.
ESZTER
Ha apád megtudja… Az életemmel játszol.
JUDIT
A sajátommal játszom.  Táskájába rejti a kést. Milyen ez a város: a halálba kerget, hogy kényelmét megőrizze.
ESZTER
Ne káromold a várost! Judit, józanodj ki, míg nem késő.
Teljes szöveg: Végel László: Judit, Forum Könyvkiadó,