Icuka a forradalomban

Bogoljub Obradovic megelégelte az ellentmondásos híreket, feleségével felderítő körútra indult a Kossuth térre. Személyesen akart meggyőződni a lázadók elszántságáról, még mielőtt eldönti, hogy áttelepítse-e a cégét Bécsbe vagy maradjon Budapesten.

A terepszemle után, egy közeli kávézó teraszáról szándékozott szemlélni a kora esti fejleményeket, mustrálni a magyarok képességeit. Vajon tudnak-e úgy demonstrálni, mint a szerbek? Egy ólálkodó fiatalember szólította le, aki hallván, hogy feleségével valamilyen idegen nyelven beszélgetnek, angolul szólt hozzá, és felajánlotta, hogy némi térítés ellenében, kellemes kilátóhelyet biztosít a közeli vendéglőben. Kétezer forint egy órára, ötezer egész estére. Elutasította az ajánlatot, nem azért, mert drágállotta, hanem mert zavarta a nagy zaj. A kivetítőn a tv program ment, a belső helyiségekből zene foszlányok szűrődtek ki, a térről a szónokok harsány beszédei hallatszottak, az étterem előtt a lármás tüntetők vonultak.

A demonstráció akkor válik kockázatossá, ha tízezret kérnek a turistáktól egy órányi látványosságért – jegyezte meg a feleségének. Inkább belevegyültek a tömegbe. Megállapította, hogy az ingyen koszt kiváló, s azt is nyomban kiszámította, hogy a sört drágábban mérik, mint ő, annakidején Szerbiában.

Kíváncsisága egyszeriben rokonszenvbe csapott át. Mert, valahol 1989-ben, azzal kezdte üzletemberi pályafutását, hogy sört árult azoknak a tüntetőknek, akik nap mint nap a belgrádi sugárutakon masíroztak, miközben azt skandálták, hogy forradalmat akarunk. Minden, de még a legapróbb részlet is, a közel 16 évvel ezelőtti emlékeket idézte. Az asszony kevésbé lelkesedett, az üzletre gondolt. Költözzünk át Bécsbe, bizonytalan ez a helyzet, nem kockáztathatunk. Emlékezz csak vissza, anno a tüntetések kezdetén, csak pár láda sört adtál el, azután pedig teherautóval sem győzted. Na és, berzenkedett Bogoljub, nem volt jó üzlet? Jó üzlet volt, téged még patriótának is kikiáltottak, válaszolta az asszony, de meg kell értened, hogy Budapesten te soha sem lehetsz magyar hazafi. Helyetted mások szedik le a tejfölt. Ésszerűbb lenne odébb állni. Menjünk Bécsbe, ahol nem készülnek forradalomra.

Napokig vitatkoztak. Bogoljub egyre csak azzal érvelt, hogy had csináljanak a magyarok is forradalmat, miért ne esnének bele ugyanabba a csapdába, mint a szerbek?

Az üzlet az üzlet, így, konokul az asszony, a forradalom meg forradalom.

A menni vagy maradni, végül akkor dőlt el, amikor üzleti vacsorára, egy budai étterembe igyekeztek, és a Deák tér közelében megrekedtek, amikor a rendőrségi akció keretében, könnygázgránátokkal oszlatták a tüntetőket. Bogoljubék hosszasan várakoztak. A kocsisor araszolása közben, a tömegben megpillantották Icukát, Bogoljub pesti cégének titkárnőjét, aki túl az ötvenen, fiatalos hévvel, árpádsávos zászlóval, hanyatt-homlok rohant a Deák tér felé.

Rendben van, mondta Bogoljub a feleségének, a jövő héten rendezem a papírokat.

Reggel, az irodában Icuka a szokásos kávéval várta. Bogoljub céltudatosan felemlítette a napi eseményeket. Icuka lelkendezve kezdte élménybeszámolóját a pesti forradalomról.

A főnök megértően bólogatott, aztán kijelentette, hogy felszámolja a pesti céget.

Icuka meghökkent. És mi lesz velem?

Drága Icuka, ha sikerül a forradalom, akkor nem lesz oka aggodalomra. Csak legyen résen! Higgye el, ezt én tudom a legjobban, hiszen valamikor én is a forradalomban kezdtem a karrieremet.

Magyar Hírlap, 2006. október 26.