Hajdan csak jelentőségteljes napokon gyűlt össze a retyerutya: évfordulókon, lakodalmakkor, keresztelőkön, vagy névnapokon. Az utóbbi időben azonban rendkívüli apropók hozzák össze őket.  A múlt hónapban például Drótos Tóth Sanyi csapott családi összeröffenést. Egy szlovén pénzintézet megvásárolta a bankot, ahonnan kifelé állt a rúdja, ám az új szlovén igazgató úgy döntött, hogy Sanyi marad, mivel a szerb mellett magyarul is tud, tehát eligazíthatja a magyar ügyfeleket.

A családi összeröffenés szónoka, a sógor, Nagyabonyi Jóska emelte poharát. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy pártunk, minden akadályt legyűrve oda hatott, hogy a szlovén igazgató magyar portást alkalmazzon. A famíliából, Jóska sógor vitte a legtöbbre. Két évtizeddel ezelőtt Süveges elvtárs sofőrje volt a községházán, de amikor Süveges elpártolt a kommunistáktól, ő is beiratkozott a magyar pártba. Ma már ő a gépkocsipark főnöke.

Nem mindig volt ilyen, emelkedett a hangulat a családi partin. Nagy Mancika lányának keresztelőjén csak babgulyást kapott a família, mert csődbe jutott Mancika egykor jól menő varrodája.

Rendbe jönnek a dolgok Mancink, biztatta Nagyabonyi. Légy türelemmel, mert most tárgyalunk Kostunica kormányfővel. Új óvodákat, iskolákat fogunk nyitni. Elintézem, hogy valamelyik óvodában takarítónő legyél.

Miféle tárgyalások, horkant fel Gálik.

Hát, az pártitok, fontoskodott Nagyabonyi.

Két hónap múlva, Gálik Aladár szülei rendeztek családi összejövetelt. Búcsúvacsorára invitálták a famíliát, mert fiuk munkát kapott Némethonban. Meg sem száradt a tinta a gyerek diplomáján, amikor, próba szerencse alapon, benevezett egy pályázatra. A konzul személyesen fogadta, és közölte vele, hogy heteken belül megérkeznek a papírok. Készülődhet az utazásra.

A szülők, ennek örömére, kínkeservesen megspórolt pénzükből, nagy eszem-iszomot csaptak. Majd, küldi a gyerek az eurókat.

A rokonság örült az ifjú Gálik sikerének, meg a finom falatoknak. Sutyiban arra számítottak, hogy nekik is csurran cseppen valami Németországból, mint ahogy ez más famíliákban lenni szokott. Mancika bevallotta, hogy egy gyerekkocsi kéne… Drótos-Tóth pedig olyan DVD-re után sóvárgott, mint amilyenen a bankkisasszonyok nézik a filmeket.

Csak, Nagyabonyi sógor morgolódott.

Éppen most hagyod cserben a magyarságot, amikor a kormányfővel, ilyen sokat ígérő tárgyalások folynak. Mi, akár már holnap csodát csinálnánk, ha Gyurcsány nem verné a fogához a garast. Cserbenhagyott bennünket, mert csökkentette a támogatást. Ennek pedig, mindnyájan megisszuk a levét.

Az ifjú Gálik sértődötten kapta fel a fejét. Még hogy ő hagyja cserben a magyarságot?! Ki issza meg a levét, fortyant fel. Engem nem támogatott senki. És téged Drótos Tóth? És téged, Mancika? Ki ad neked gyerekkocsit? Sorra szólította a rokonokat, akik magatehetetlenül a vállukat vonogatták.

Na jó, és az identitás, hőbörgött Nagyabonyi sógor. Ki támogatta az identitásod megőrzését, szegezte Mancikának a kérdést. Mit ér egy gyerekkocsi, ha elveszted az identitásod?

Mancika a tortaszeletre szegezte a tekintetét, és azon tépelődött, hogy miért éppen őt kínozzák ilyen nehéz kérdéssel.

Hát, semmit sem ér, válaszolta feszengve, mert nem volt abban sem biztos, hogy mit is jelent az, hogy identitás.

Ez a helyes beszéd, mondta diadalmasan a sógor és magasba emelte a poharát. Hiába próbálta megmagyarázni az ifjú Gálik, hogy gyerekkocsi nélkül identitás sincs, az asztaltársaság a tortaszeletekre összpontosított, és hála Mancikának, elkerülték a kellemetlen családi perpatvart.

Magyar Hírlap, 2006. augusztus 31 – Via Kelebia